Szerencsére vagy sajnos, de több, a vendéglátásban sok éve dolgozó ismerősöm van, valamint a család egy jelentős része is űzi ezt a mesterséget, ha nem is a legklasszikusabb értelemben. Napi szinten látok jó és kevésbé jó példákat kellemes éttermekre és kibrándító sznob-mágnes lehúzásokra, akik veszik a bátorságot és étteremnek/szállodának/vendéglátósnak merik nevezni magukat és azt amit művelnek. Mint ahogy az utóbbi eset megfogalmazásából is kitűnhet, rettenetesen fel tudom ezen húzni magam egy-egy rosszabb eseten, ugyanakkor rettenetesen meg is tud dobbanni a szívem, ha kedvesen és okosan tesznek azért, hogy jól érezzem magam, és így a lehető legtöbb pénzt hagyjam az adott helyen.
Az általánosságokon túl, közvetlen okként a legutóbbi élményeimet tudnám felhozni: tegnap értünk vissza barátaimmal egy felejthetetlen soproni kirándulásról, ahol pár óra eltéréssel jártuk meg a gasztro-ipar poklát és mennyországát. Mindkét hely tollért (=billentyűzetért) kiáltott, nyílván tökéletesen ellenkező okokból.
Ahelyett azonban hogy, homárra és társaira bíznánk kicsi lelkünk kiöntését, úgy gondoltam megér egy saját blogot a téma. A biztos - de nyílván kisebb - publicitás mellett így nem mellékesen a mai sajtó szomorú de annál erősebb orkánjával is szembe tudunk pisilni, nevezetesen itt nem csak a nagyon rossz, hanem a nagyon jó híreket, tapasztalatokat is szeretnénk megosztani.
A posztok gyakorisága tökéletesen megjósolhatatlan, de a soproni emlékek egészen biztosan felkerülnek:)